Sziasztok!

Szeretném megosztani veletek és kikérni a véleményeteket, mert én magam semmit sem tudok erről, inkább az érzéseim alapján cselekedtem.

Egy sráccal voltam, akivel véletlenül találkoztam - a cégem egyik ügyfele volt. Akkoriban látszólag rendezett volt az életem - volt egy férjem (akivel nem jöttem ki jól) és egy gyerekem, de nem kerestem senkit.

Ez a fickó küldött nekem néhány papírt, hogy rendezzem el, és teljesen megfeledkeztem róla. Amikor egy hónap múlva eszembe jutott, rettenetesen kiakadtam magamra. Próbáltam valahogy rendbe hozni, emaileztünk, telefonáltunk. Már keresett másik céget, de amikor hívtam, feladta. Végül megkért, hogy messengeren vegyem fel vele a kapcsolatot.

Befejeztem az ügyet, és azt hittem, hogy vége. De néhány héttel később furcsa álmom volt róla - hogy szeretem őt, és szexeltünk. Reggel megdöbbentem, hogy ügyfelekkel álmodtam.

Aztán elkezdett üzengetni nekem, és én visszaírtam. Minden nap csevegtünk, azon kaptam magam, hogy várom az üzeneteket tőle. Gyorsan eljegyeztük egymást, és azonnal mély volt. Személyesen nem találkoztunk (Norvégiában dolgozott), de minden nap csevegtünk és kezdtünk egymásba szeretni. Őszinte és jó volt.

3 hónapnyi telefonbeszélgetés után találkoztunk egy napra (300 km-re lakott tőlem). A találkozás nagyszerű volt, nem tudtunk elválni, nem voltak akadályok. Kényelmesen és nyugodtan éreztem magam mellette.

Aztán találkoztunk még két alkalommal.... A negyedik alkalommal eljött hozzám, és összeköltöztünk. Beadtam a válási papírokat, és a volt férjemmel megosztottam a gyermek felügyeletét.

Mióta összeköltöztünk, úgy éreztük, mintha egész életünkben ismertük volna egymást. Régebben azon nevettünk, hogy olyanok vagyunk, mint egy jó öreg házaspár. Folyamatosan volt miről beszélgetnünk, ugyanolyan volt a humorérzékünk, hasonlóan néztük a világot, 100%-ben összeillettünk. Nem volt benne semmi, amit ne helyeseltem volna, bíztam benne és szerettem, ez egy őszinte érzés volt. Jót akartunk egymásnak, ő az alkoholizmussal küzdött (és sikerrel), én pedig a munkahelyemen virágzott.

Mindketten fejlődtünk ebben a kapcsolatban. Néha vitatkoztunk, de tudtuk, hogyan beszéljünk róla. A probléma egy megoldandó probléma volt, nem pedig egy meghatározó személy. Láttuk egymás szándékait. Megbíztunk egymásban 100%, eszünkbe sem jutott a megcsalás. Boldog voltam, kiteljesedett és békében voltam vele.

Csak egymással akartunk időt tölteni, még a barátokhoz sem mentünk el. Elég volt nekünk a társaságunk. Mindig ott voltunk egymásnak, támogattuk és szerettük egymást. Képesek voltunk megérezni egymás hangulatát, egy pillantásra tudtam, hogy mire gondol, és ő is tudta. Még a távolból is tudtam, ha valami rendben van, vagy nem.

Gyakran előfordult, hogy fel akartam hívni, és ő akkor hívott fel. Vagy valamit el akartam neki mondani, és ő pontosan ugyanazt mondta nekem. Ez minden szempontból nagyszerű volt. Gyakran mondta, hogy egységet alkottunk, és valójában, ahogy együtt aludtunk, és ő megölelt, úgy éreztem, hogy jó helyen vagyok, hogy semmi más nem számít.

A szex is a valaha volt legjobb volt. Egyszer olyan extázist éltünk át, hogy a testi gyönyör háttérbe szorult, és mintha valahol máshol lettünk volna, összekapcsolódtunk egymással. Neki is ugyanez volt az érzése, és arról beszélgettünk, hogy milyen furcsa volt.

Nagyon mély közelség, szeretet, bizalom volt közöttünk. Nem tudtunk elválni még 1-2 napra sem. Vonzódtunk egymáshoz. Mindketten numerológiai 11-esek voltunk, ez a szám valahogy fontos volt az életünkben. Ő 11 évvel volt idősebb, még a naplómban is 11-es volt a szám. A szüleink születési és halálozási dátuma keresztezte egymást. Minden furcsa volt.

Az volt az érzésem, hogy az idő rohan, hogy minden pillanatot ki kell használnom vele, mert nagyon kevés időnk van. Nem tudtam, miért, de állandóan ezt éreztem.

Végül február 28-án, 3 év kapcsolat után meghalt. Hasnyálmirigyrákban, egy hónap alatt. A végéig nem tudtuk, hogy beteg. Majdnem a végéig velem volt otthon, az utolsó 24 órát a kórházban töltötte. Otthon haldoklott mellettem, az utolsó éjszakát együtt töltöttük, megöleltem és éreztem Hatalmas szeretetet. Reggel mentővel vitték életmentő műtétre.

Akkoriban otthon voltam a fiammal. Egyszer úgy éreztem, hogy az életemnek vége, hogy meg kell halnom. Abban az időben megműtötték, és az orvosok azt mondták, hogy haldoklik. És én éreztem, anélkül, hogy tudtam volna, honnan.

Most különböző könyveket olvasok a túlvilágról, hipnózisról, ezotériáról. Azt hiszem, jeleket látok tőle. Gyászolok, de furcsán nyugodt vagyok. Válaszokat keresek. Rábukkantam az ikerláng fogalmára, és azon tűnődöm, vajon ez az? Összességében úgy érzem, hogy Ő volt az, de bizonyítékot szeretnék, bár tudom, hogy ez lehetetlen.....

Lehet, hogy ő az ikerlángom?