W życiu codziennie stajemy przed wyborami. Nasza droga życiowa jest pełna dużych i małych decyzji. Wybór studiów, decyzja o samotnym życiu lub związku, zakup czy wynajem mieszkania, posiadanie dzieci... Czasami pewne ścieżki życiowe są tak utarte, że wydaje się, iż nie musimy wybierać. Nawet bez religii czy bliskiej rodziny, które nadają kierunek, większość ludzi podąża za utartym schematem. Wybieranie jest łatwe, bo nie zdajemy sobie sprawy, że w ogóle mamy wybór. Dopiero później pojawiają się wątpliwości, żal, a może chęć zrobienia czegoś inaczej. I nagle okazuje się, że jesteśmy zdani na siebie. Co wybrać? Jak wybrać?

Fontos döntések meghozatala az életben

Sok fontos életdöntés, például az egyetem, a munkahely vagy a gyermekvállalás megválasztása meglepően könnyen születik. A szüleink ajánlanak egy adott szakot, megtetszik az egyetemi város, állást keresünk, és jelentkezünk az első jobb hirdetésre. Párkapcsolatban élünk, több mint 30 évesek vagyunk, így egy gyerek beleillik az elvárásokba. Ha egyszer lesz gyerekünk (vagy kettő), jó lenne egy kertes ház. És így gurulunk egyik választásról a másikra, szinte választás nélkül. Mert így kell ezt csinálni, mert így kell ezt csinálni.

De mi van, ha a dolgok nem működnek ilyen természetesen? Mi van, ha az a tanulmány, amit igazán szeretnénk elvégezni, nem garantálja a munkát? Mi van, ha nincs partnerünk, de mégis gyereket szeretnénk? Mi van, ha álmaink háza túl drága?

A választás szabadsága

W dzisiejszych czasach ludzie nie są już tak przywiązani do utartych schematów. Mimo to trudno jest podążać własną drogą. W rzeczywistości mamy możliwość zmiany kierunku życia w dowolnym momencie. Możemy przeprojektować swoje życie, nadać mu nowy kształt. Wybór należy do nas. Ale skąd wiedzieć, czego chcemy? To nie jest takie proste. Zawsze dokonujemy wyborów na podstawie niepełnych informacji – nie możemy cofnąć czasu. Dokonujemy wyboru, będąc na początku lub w trakcie czegoś. Musimy więc świadomie zacząć myśleć o tym, czego pragniemy. I dlaczego. Od pytania "dlaczego" (dlaczego żyję?) automatycznie pojawiają się pytania "jak" (jak chcę żyć?). Czy to (tylko) pragnienie, czy też kryje się za nim wola?

Ahhoz, hogy életünkért felelősek legyünk, először mély tudásból, vágyból és érzésből kell felismernünk, hogy mit jelent embernek lenni.

Az emberi létezés bizonyosságai

Az egzisztenciális pszichiátria hat előfeltételt különböztet meg, amelyek az emberi létezés alapját képezik. Ezeket érvényesnek tapasztaljuk, és a hozzájuk való viszonyulásunk határozza meg életszemléletünket. Ezekkel a bizonyosságokkal nap mint nap szembesülünk. Az első négyet Yalom (1988) fogalmazta meg, a másik kettő additív:

• A halál elkerülhetetlensége és önmagunk és a körülöttünk élő emberek végessége.
• Szabadság és felelősség a saját életünk alakítására.
• Elszigeteltség és kötődés (egzisztenciális magány).
• Értelem az értelem hiányában vagy az élet értelme.
• Megtestesítő.
• Tudatlanság.

A halál elkerülhetetlensége

A halálhoz való hozzáállásunk kettős. Egyrészt tudjuk, hogy meg fogunk halni, másrészt nem érezzük. Ha ez a tudatosság eljut hozzánk, a félelem, amit érzünk, bénító lehet. Ezért, tudva a halálról, távol tartjuk, elfojtjuk azt. Ez vonatkozik mind a saját halálunkra, mind a szeretteink halálára. Már a sztoikusok is azt tanácsolták, hogy rendszeresen gondoljunk a halandóságra. Ezzel megelőzhetjük, hogy túlságosan rászoruljunk önmagunkra és másokra. A halál adott. Nincs értelme aggódni miatta. Annak teljes tudatában lenni, hogy életünk a halállal véget ér, igazi bölcsességet hoz és gazdagítja az életet.

Szabadság a saját életünk alakítására

Zasadniczo jesteśmy wolni, aby organizować swoje życie tak, jak chcemy. Aby móc coś zmienić w swoim życiu, ważne jest, abyśmy zdali sobie sprawę, że jesteśmy odpowiedzialni i że to my sami mamy moc nadawania sensu naszemu życiu. Jesteśmy więc twórcami własnej egzystencji, jak powiedział francuski filozof Jean-Paul Sartre (1905-1980). Aby pozwolić tej świadomości przeniknąć, warto spojrzeć na "tu i teraz" niezależnie od przeszłości i przyszłości.

Mit teszünk most, hogy alakítsuk az életünket? Ha komoly problémák akadályozzák az embereket abban, hogy felelősséget vállaljanak az életükért, a sématerápia jelenthet megoldást. A sématerápia azonosítja azokat a csapdákat (sémákat), amelyek meghatározzák az életünket, és azt, hogy bizonyos viselkedési módokat követve, a gyermekkori tapasztalatok alapján hogyan tartjuk fenn azt.

Elszigeteltség és kötődés (egzisztenciális magány)

Az egzisztenciális magányon kívül, vagyis azon a felismerésen kívül, hogy mindig másoktól elkülönülve kell élnünk, az elszigeteltségnek még két formája van: az interperszonális és az intraperszonális. Az interperszonális elszigeteltséget akkor tapasztaljuk, amikor a szoros társas kapcsolatok hiánya miatt magányosnak vagy elszigeteltnek érezzük magunkat. Az intraperszonális elszigeteltség akkor jelentkezik, amikor nincs kapcsolat például egy érzelem és az azt kiváltó esemény emléke között. Szélsőséges formájában ez többszörös személyiséghez vezethet.

Ludzie, którzy nie tolerują egzystencjalnej samotności, czasami szukają rozwiązania w symbiozie lub fuzji z drugą osobą. Niestety, nie prowadzi to do silniejszego "ja", a jedynie do słabszych granic z drugim człowiekiem. Prawdziwa miłość, w przeciwieństwie do zakochania, może stanowić most do innych. Miłość to uznanie i rozpoznanie drugiej osoby, której dajemy swoją miłość. To sposób bycia, w którym podkreślamy nie tylko indywidualność drugiego człowieka, ale także własną. Fakt ten może stanowić wsparcie w znoszeniu egzystencjalnej samotności i być bardzo pocieszający.

Értelem az értelem hiányában vagy az élet értelme

Życie jest z natury pozbawione sensu. Uświadomienie sobie tego jest ważne, ponieważ sami możemy, a wręcz musimy, nadać swojemu życiu sens i znaczenie. Kiedy czujemy, że nasze życie jest bezsensowne i bezcelowe, czujemy się zagubieni i wyobcowani. Jaki to wszystko ma sens? Pragniemy kontroli, szukamy wskazówek. Szukamy więc sensu rzeczy. Jesteśmy niejako zaprogramowani w taki sposób, że porządkujemy wszystko, co się dzieje. Uczyniamy z życia historię, przygodę. "Przypadek nie istnieje" – mówimy. Jeśli nie zostaliśmy wybrani na drugą rozmowę kwalifikacyjną, to i tak praca nie byłaby fajna. Chowamy się za frazesem: "tak miało być". I wciąż widzimy z góry określony zamiar w absolutnej przypadkowości.

Az értelmetlenség érzése önmagában, az élet irányításának igénye helyett azt is jelentheti, hogy merjük ünnepelni a szabadságot. Mi magunk adhatunk értelmet az életünknek. Semmi sincs eleve elrendelve, semmi sincs rögzítve. Mi magunk teremtjük az életünket. Továbbá meg kell tanulnunk elviselni egy bizonyos fokú bizonytalanságot. Ez elengedhetetlen az életre vonatkozó döntések meghozatalakor.

Hogyan válasszunk?

Ahhoz, hogy tudatos döntést merjünk hozni, fontos, hogy saját tudatunk vizsgálata alapján keressük a lehetséges belső konfliktusokat. Itt találkozunk önmagunkkal, és kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi zajlik bennünk. Mire vágyunk? Van-e a vágy mögött egy másik vágy? Azt hisszük, hogy új állásra vágyunk, de valójában más irányba szeretnénk menni, és ezért új karrier után kell néznünk? Akarunk-e gyermeket, holott nincs párunk? Lehet, hogy a gyermek utáni vágyban ott rejtőzik a partner utáni vágy.

A folyamat legalább három lépésből áll:

• Vállalja a felelősséget.
• Fedezze fel a lehetőségeket.
• Vizsgáljátok meg a vágyaitokat és az ebből eredő akaratotokat.

A vágy az akarat

Każde działanie zaczyna się od woli zrobienia czegoś. Aby to zrobić, musimy mieć jasne pragnienie. Bardzo ważne jest więc dobre skupienie. W ten sposób dosłownie wyostrzamy swoje pragnienie. Oznacza to również, że musimy dokładnie przemyśleć, czy to jest nasze własne pragnienie, czy też uważamy, że tak powinno być. Musimy być w stanie naprawdę poczuć swoje pragnienie. Robimy to poprzez wewnętrzne słuchanie (zasada zauważona i opracowana przez Eugene'a Gendlin'a).

"Wewnętrzne słuchanie" oznacza, że zwracamy uwagę nie tylko na swoje słowa, język, w którym wyrażamy pragnienie, ale także na swoje ciało. Jak się z tym czujemy? Jakie doznania fizyczne w sobie zauważamy? Słuchamy siebie bez osądzania. Z ciekawością i szacunkiem poświęcamy uwagę i słowa naszemu wewnętrznemu głosowi. Co to jest za węzeł w żołądku? To uczucie pustki? Ten niepokój w klatce piersiowej? Jeśli damy przestrzeń wszystkiemu, czego doświadczamy wewnętrznie, skupiając się lub rozmyślając o swoim pragnieniu, możemy naprawdę słuchać siebie. W ten sposób uczymy się ufać sobie. Łączymy uczucie, wiedzę i chcenie. Kształtujemy swoje pragnienie z wnętrza siebie. Może to być pragnienie, o którym myśleliśmy, że je mamy, lub nowe pragnienie. Nasze ciało wskazuje drogę.

Ebben a folyamatban más lehetőségeket is figyelembe kell vennünk. Mit veszünk észre, ha más választást hozunk? A vágyra való összpontosítás és a belső hallgatás mellett lehetőségünk van arra is, hogy megnézzük, valóban akarunk-e valamit. Vizualizálhatjuk az életünkben hozott döntéseinket. Hogyan fog kinézni az életünk, ha az egyiket választjuk? Milyen kép jut eszünkbe, ha a másikat választjuk?

Ahhoz tehát, hogy a vágyat akarattá alakítsuk át, szükség van rá:

• összpontosítás,
• belső hallgatás,
• vizualizáció.

Ezután megkérdezhetjük magunktól, hogy valóban akarjuk-e. Mindazzal együtt, ami vele jár. Mindazzal, amit tudunk és azzal, amit (még) nem tudunk.

Engedje, hogy a tudatalattija is részt vegyen

Az itt leírt gondolkodási folyamat a tudatosság magas szintjén és az agy aktív használatán alapul. Néha azt mondják, hogy hagyni kell, hogy a tudatalattink döntsön. Dijksterhuis (2016) a választás három módját különbözteti meg:

• gyorsan,
• nem tudok róla,
• tudatában.

Szybki wybór to wybór bez zastanowienia, po prostu "zrób to". Sposób nieświadomy zakłada, że przy ważnym wyborze lepiej przespać się z nim, aby nasza nieświadomość mogła popracować. Jeśli wybór nadal wydaje się dobry, to jest to właściwy wybór. Sposób świadomy wiąże się z dużą ilością myślenia. Dijksterhuis wydaje się ograniczać tutaj do racjonalnej decyzji, którą można podjąć, sporządzając listy plusów i minusów, za i przeciw naszemu wyborowi.

A kutatások azt mutatják, hogy sok minden szól a tudattalan út mellett. De egy új autó vásárlása más, mint egy adott tanulmány kiválasztása és minden, ami ezzel jár. A két út kombinációja működhet. Tudatosan gondolkodunk egy életre szóló döntésen, de átalszunk, hogy reggelre kiderüljön, még mindig a választásunk mögött állunk-e. Vagy egy tudattalan döntéssel kezdünk, és aztán tudatosan dolgozunk rajta. Még mindig egyetértünk vele, és még mindig jónak tűnik?

Egy közös szál az életedben

Amikor fontos döntéseket hozunk az életünkben, néha az is hasznos lehet, ha megnézzük, hogyan jutottunk el oda, ahol most vagyunk. Milyen tapasztalatok vezettek ide? Hogyan váltunk azzá az emberré, aki ma vagyunk? Hogyan hoztunk döntéseket az eddigi életünkben? Érdemes kibogozni életünk közös szálait. Talán meglátjuk, hogy mit csináltunk mindig is, és mit nem akarunk többé csinálni? Vagy talán rájövünk, hogy a múltbeli döntéseink vezettek oda, ahová szeretnénk eljutni, és bízhatunk bennük? Ahhoz, hogy felfedezzük életünk témáját, az életünkben lévő mintákra és piros szálakra összpontosíthatunk. Ez sok békét és tisztánlátást hozhat, ha fontos döntés előtt állunk.

Segítségnyújtás a belső keresésben

Az itt leírt belső keresést mi magunk is elvégezhetjük. Gyakran ez sikeres, különösen, ha barátokkal konzultálhatunk. Máskor többre van szükségünk. Ilyenkor szükségünk van valakire, aki elkísér és megfigyel minket. Ilyenkor érdemes tudni, hogy pszichoterapeuta segítségét is kérhetjük. Végső soron a felelősségvállalásról van szó, hogy ne ragadjunk bele a döntés bizonytalanságába, hanem merjük azt választani, amit akarunk.

Mit akarsz?

Ha az akarat elég erős, akkor ez a hajtóerő a választás vagy a változás mozgatórugója. Ez nem jelenti azt, hogy minden sikerülni fog, de legalább valami meg fog történni. Végső soron a választás mindig veszteséget jelent. Az egyik dolog választása egy másik elvesztésével jár. De ha alaposan átgondoltuk, ha úgy érezzük, hogy ez a helyes választás, akkor tudásunknak, érzéseinknek és vágyainknak összhangban kell lenniük. Akkor legalább elmondhatjuk magunkról, hogy tudatos életválasztást hoztunk az akkor rendelkezésünkre álló információk alapján.

Talán más életet élhetnénk. Persze, hogy élhetnénk. De mi a saját életünket éljük. Mi adunk neki értelmet a magunk módján, a magunk feltételei szerint, a magunk lehetőségeivel. Ha tudatosan döntünk, elengedhetjük a nem választott lehetőséget. Ez van, ami van. Az általunk meghozott választás irányt, értelmet ad. Ebből származnak az értékek, tapasztalatok és események. És ez teszi különlegessé az életünket. Az életet meg lehet élni. Mindenki a maga módján teszi. Végső soron csak emberek vagyunk az emberek között. Ez a tény megalázó és egyben a legszebb dolog, amit megtapasztalhatunk. Ez van, ami van. És ez egy jó dolog.