Tudatos életválasztás: Hogyan választod meg az utadat?

Az életben minden nap döntésekkel kell szembenéznünk. Életutunk tele van nagy és kis döntésekkel. Választani, hogy egyetemre megyünk-e, eldönteni, hogy egyedül élünk-e vagy párkapcsolatban, lakást venni vagy bérelni, gyereket vállalni... Néha bizonyos életutak annyira el vannak verve, hogy úgy tűnik, nem is kell választanunk. Még vallás vagy közeli család nélkül is, amely irányt mutatna, a legtöbb ember a kitaposott ösvényt követi. A választás könnyű, mert nem vesszük észre, hogy egyáltalán van választásunk. Csak később merülnek fel kétségek, megbánás vagy esetleg a vágy, hogy másképp csináljuk a dolgokat. És hirtelen azt vesszük észre, hogy magunkra maradtunk. Mit válasszunk? Hogyan válasszunk?

Fontos döntések meghozatala az életben

Sok fontos életdöntés, például az egyetem, a munkahely vagy a gyermekvállalás megválasztása meglepően könnyen születik. A szüleink ajánlanak egy adott szakot, megtetszik az egyetemi város, állást keresünk, és jelentkezünk az első jobb hirdetésre. Párkapcsolatban élünk, több mint 30 évesek vagyunk, így egy gyerek beleillik az elvárásokba. Ha egyszer lesz gyerekünk (vagy kettő), jó lenne egy kertes ház. És így gurulunk egyik választásról a másikra, szinte választás nélkül. Mert így kell ezt csinálni, mert így kell ezt csinálni.

De mi van, ha a dolgok nem működnek ilyen természetesen? Mi van, ha az a tanulmány, amit igazán szeretnénk elvégezni, nem garantálja a munkát? Mi van, ha nincs partnerünk, de mégis gyereket szeretnénk? Mi van, ha álmaink háza túl drága?

A választás szabadsága

Manapság az emberek már nem ragaszkodnak annyira a bevett mintákhoz. Ennek ellenére nehéz a saját utunkat követni. Valójában bármikor lehetőségünk van arra, hogy megváltoztassuk életünk irányát. Újratervezhetjük az életünket, új formát adhatunk neki. A választás a miénk. De honnan tudjuk, hogy mit akarunk? Ez nem ilyen egyszerű. Mindig hiányos információk alapján hozunk döntéseket - az időt nem tudjuk visszaforgatni. Úgy hozunk döntéseket, hogy valaminek az elején vagy a közepén vagyunk. Tehát tudatosan el kell kezdenünk gondolkodni azon, hogy mit akarunk. És hogy miért. A "miért" kérdésből (miért élek?) automatikusan felmerülnek a "hogyan" kérdések (hogyan akarok élni?). Ez (csak) egy vágy, vagy van mögötte akarat?

Ahhoz, hogy életünkért felelősek legyünk, először mély tudásból, vágyból és érzésből kell felismernünk, hogy mit jelent embernek lenni.

Az emberi létezés bizonyosságai

Az egzisztenciális pszichiátria hat előfeltételt különböztet meg, amelyek az emberi létezés alapját képezik. Ezeket érvényesnek tapasztaljuk, és a hozzájuk való viszonyulásunk határozza meg életszemléletünket. Ezekkel a bizonyosságokkal nap mint nap szembesülünk. Az első négyet Yalom (1988) fogalmazta meg, a másik kettő additív:

• A halál elkerülhetetlensége és önmagunk és a körülöttünk élő emberek végessége.
• Szabadság és felelősség a saját életünk alakítására.
• Elszigeteltség és kötődés (egzisztenciális magány).
• Értelem az értelem hiányában vagy az élet értelme.
• Megtestesítő.
• Tudatlanság.

A halál elkerülhetetlensége

A halálhoz való hozzáállásunk kettős. Egyrészt tudjuk, hogy meg fogunk halni, másrészt nem érezzük. Ha ez a tudatosság eljut hozzánk, a félelem, amit érzünk, bénító lehet. Ezért, tudva a halálról, távol tartjuk, elfojtjuk azt. Ez vonatkozik mind a saját halálunkra, mind a szeretteink halálára. Már a sztoikusok is azt tanácsolták, hogy rendszeresen gondoljunk a halandóságra. Ezzel megelőzhetjük, hogy túlságosan rászoruljunk önmagunkra és másokra. A halál adott. Nincs értelme aggódni miatta. Annak teljes tudatában lenni, hogy életünk a halállal véget ér, igazi bölcsességet hoz és gazdagítja az életet.

Szabadság a saját életünk alakítására

Alapvetően szabadok vagyunk, hogy úgy szervezzük meg az életünket, ahogyan akarjuk. Ahhoz, hogy képesek legyünk változtatni az életünkön, fontos, hogy felismerjük, hogy mi vagyunk a felelősek, és hogy mi magunk vagyunk képesek értelmet adni az életünknek. Mi vagyunk tehát saját létünk teremtői, ahogyan Jean-Paul Sartre (1905-1980) francia filozófus mondta. Ahhoz, hogy ez a tudatosság áthatoljon, hasznos, ha a "itt és most"-ra tekintünk, függetlenül a múlttól és a jövőtől.

Mit teszünk most, hogy alakítsuk az életünket? Ha komoly problémák akadályozzák az embereket abban, hogy felelősséget vállaljanak az életükért, a sématerápia jelenthet megoldást. A sématerápia azonosítja azokat a csapdákat (sémákat), amelyek meghatározzák az életünket, és azt, hogy bizonyos viselkedési módokat követve, a gyermekkori tapasztalatok alapján hogyan tartjuk fenn azt.

Elszigeteltség és kötődés (egzisztenciális magány)

Az egzisztenciális magányon kívül, vagyis azon a felismerésen kívül, hogy mindig másoktól elkülönülve kell élnünk, az elszigeteltségnek még két formája van: az interperszonális és az intraperszonális. Az interperszonális elszigeteltséget akkor tapasztaljuk, amikor a szoros társas kapcsolatok hiánya miatt magányosnak vagy elszigeteltnek érezzük magunkat. Az intraperszonális elszigeteltség akkor jelentkezik, amikor nincs kapcsolat például egy érzelem és az azt kiváltó esemény emléke között. Szélsőséges formájában ez többszörös személyiséghez vezethet.

Azok az emberek, akik nem tudják elviselni az egzisztenciális magányt, néha egy másik emberrel való szimbiózisban vagy fúzióban keresik a megoldást. Sajnos ez nem vezet erősebb énhez, hanem csak gyengébb határokhoz a másik emberrel szemben. Igazi szerelem, ellentétben a szerelembe eséssel, hidat képezhet másokhoz. A szerelem a másik ember felismerése és elismerése, akinek a szeretetünket adjuk. Olyan létmód, amelyben nemcsak a másik személy egyéniségét, hanem a sajátunkat is hangsúlyozzuk. Ez a tény támogatást nyújthat az egzisztenciális magány elviselésében, és nagyon vigasztaló lehet.

Értelem az értelem hiányában vagy az élet értelme

Az élet eleve értelmetlen. Ennek felismerése azért fontos, mert mi magunk adhatunk, sőt kell is, hogy adjunk értelmet és jelentőséget az életünknek. Ha úgy érezzük, hogy életünk értelmetlen és céltalan, elveszettnek és elidegenedettnek érezzük magunkat. Mi értelme van az egésznek? Irányításra vágyunk, útmutatást keresünk. Ezért keressük a dolgok értelmét. Valahogy úgy vagyunk programozva, hogy mindent, ami történik, elrendezzünk. Az életet történetté, kalanddá tesszük. "Véletlenek nem léteznek". - mondjuk. Ha nem választanának ki minket egy második interjúra, a munka úgysem lenne szórakoztató. A közhely mögé bújunk: "ennek így kellett lennie". És még mindig egy előre meghatározott szándékot látunk az abszolút véletlenben.

Az értelmetlenség érzése önmagában, az élet irányításának igénye helyett azt is jelentheti, hogy merjük ünnepelni a szabadságot. Mi magunk adhatunk értelmet az életünknek. Semmi sincs eleve elrendelve, semmi sincs rögzítve. Mi magunk teremtjük az életünket. Továbbá meg kell tanulnunk elviselni egy bizonyos fokú bizonytalanságot. Ez elengedhetetlen az életre vonatkozó döntések meghozatalakor.

Hogyan válasszunk?

Ahhoz, hogy tudatos döntést merjünk hozni, fontos, hogy saját tudatunk vizsgálata alapján keressük a lehetséges belső konfliktusokat. Itt találkozunk önmagunkkal, és kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi zajlik bennünk. Mire vágyunk? Van-e a vágy mögött egy másik vágy? Azt hisszük, hogy új állásra vágyunk, de valójában más irányba szeretnénk menni, és ezért új karrier után kell néznünk? Akarunk-e gyermeket, holott nincs párunk? Lehet, hogy a gyermek utáni vágyban ott rejtőzik a partner utáni vágy.

A folyamat legalább három lépésből áll:

• Vállalja a felelősséget.
• Fedezze fel a lehetőségeket.
• Vizsgáljátok meg a vágyaitokat és az ebből eredő akaratotokat.

A vágy az akarat

Minden cselekvés a tenni akarással kezdődik. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, világos vágyakozásra van szükségünk. Ezért nagyon fontos, hogy legyen egy jó fókusz. Ezáltal szó szerint kiélesítjük a vágyainkat. Ez azt is jelenti, hogy alaposan át kell gondolnunk, hogy ez a saját vágyunk-e, vagy azt gondoljuk, hogy annak kellene lennie. Képesnek kell lennünk arra, hogy valóban érezzük a vágyunkat. Ezt belső hallgatással tesszük (ezt az elvet Eugene Gendlin jegyezte le és fejlesztette ki).

A "belső hallgatás" azt jelenti, hogy nem csak a saját szavak, a nyelv, amelyen a vágyat kifejezzük, hanem a testünkön is. Mit érzünk ezzel kapcsolatban? Milyen testi érzéseket veszünk észre magunkon? Meghallgatjuk magunkat ítélkezés nélkül. Figyelmet és szavakat adunk belső hangunknak kíváncsisággal és tisztelettel. Mi az a csomó a gyomrunkban? Az az üresség érzése? Az a nyugtalanság a mellkasban? Ha teret adunk mindannak, amit belsőleg megtapasztalunk azzal, hogy a vágyainkra fókuszálunk vagy reflektálunk, akkor valóban meghallgathatjuk magunkat. Ily módon megtanulunk bízni önmagunkban. Összekapcsoljuk az érzést, a tudást és a vágyat. Vágyunkat önmagunkból formáljuk. Ez lehet egy olyan vágy, amiről azt hittük, hogy már megvan, vagy egy új vágy. A testünk mutatja az utat.

Ebben a folyamatban más lehetőségeket is figyelembe kell vennünk. Mit veszünk észre, ha más választást hozunk? A vágyra való összpontosítás és a belső hallgatás mellett lehetőségünk van arra is, hogy megnézzük, valóban akarunk-e valamit. Vizualizálhatjuk az életünkben hozott döntéseinket. Hogyan fog kinézni az életünk, ha az egyiket választjuk? Milyen kép jut eszünkbe, ha a másikat választjuk?

Ahhoz tehát, hogy a vágyat akarattá alakítsuk át, szükség van rá:

• összpontosítás,
• belső hallgatás,
• vizualizáció.

Ezután megkérdezhetjük magunktól, hogy valóban akarjuk-e. Mindazzal együtt, ami vele jár. Mindazzal, amit tudunk és azzal, amit (még) nem tudunk.

Engedje, hogy a tudatalattija is részt vegyen

Az itt leírt gondolkodási folyamat a tudatosság magas szintjén és az agy aktív használatán alapul. Néha azt mondják, hogy hagyni kell, hogy a tudatalattink döntsön. Dijksterhuis (2016) a választás három módját különbözteti meg:

• gyorsan,
• nem tudok róla,
• tudatában.

A gyors választás olyan döntés, amely nem gondolkodik, csak "csináld". A tudattalan út azt feltételezi, hogy egy fontos döntésnél jobb, ha alszunk rá egyet, hogy tudatalattink dolgozhasson. Ha a választás még mindig jónak tűnik, akkor az a helyes választás. A tudatos út sok gondolkodással jár. Dijksterhuis úgy tűnik, hogy itt a racionális döntésre szorítkozik, amelyet úgy hozhatunk meg, hogy listát készítünk a pro és kontra érvekről, a választásunk mellett és ellen.

A kutatások azt mutatják, hogy sok minden szól a tudattalan út mellett. De egy új autó vásárlása más, mint egy adott tanulmány kiválasztása és minden, ami ezzel jár. A két út kombinációja működhet. Tudatosan gondolkodunk egy életre szóló döntésen, de átalszunk, hogy reggelre kiderüljön, még mindig a választásunk mögött állunk-e. Vagy egy tudattalan döntéssel kezdünk, és aztán tudatosan dolgozunk rajta. Még mindig egyetértünk vele, és még mindig jónak tűnik?

Egy közös szál az életedben

Amikor fontos döntéseket hozunk az életünkben, néha az is hasznos lehet, ha megnézzük, hogyan jutottunk el oda, ahol most vagyunk. Milyen tapasztalatok vezettek ide? Hogyan váltunk azzá az emberré, aki ma vagyunk? Hogyan hoztunk döntéseket az eddigi életünkben? Érdemes kibogozni életünk közös szálait. Talán meglátjuk, hogy mit csináltunk mindig is, és mit nem akarunk többé csinálni? Vagy talán rájövünk, hogy a múltbeli döntéseink vezettek oda, ahová szeretnénk eljutni, és bízhatunk bennük? Ahhoz, hogy felfedezzük életünk témáját, az életünkben lévő mintákra és piros szálakra összpontosíthatunk. Ez sok békét és tisztánlátást hozhat, ha fontos döntés előtt állunk.

Segítségnyújtás a belső keresésben

Az itt leírt belső keresést mi magunk is elvégezhetjük. Gyakran ez sikeres, különösen, ha barátokkal konzultálhatunk. Máskor többre van szükségünk. Ilyenkor szükségünk van valakire, aki elkísér és megfigyel minket. Ilyenkor érdemes tudni, hogy pszichoterapeuta segítségét is kérhetjük. Végső soron a felelősségvállalásról van szó, hogy ne ragadjunk bele a döntés bizonytalanságába, hanem merjük azt választani, amit akarunk.

Mit akarsz?

Ha az akarat elég erős, akkor ez a hajtóerő a választás vagy a változás mozgatórugója. Ez nem jelenti azt, hogy minden sikerülni fog, de legalább valami meg fog történni. Végső soron a választás mindig veszteséget jelent. Az egyik dolog választása egy másik elvesztésével jár. De ha alaposan átgondoltuk, ha úgy érezzük, hogy ez a helyes választás, akkor tudásunknak, érzéseinknek és vágyainknak összhangban kell lenniük. Akkor legalább elmondhatjuk magunkról, hogy tudatos életválasztást hoztunk az akkor rendelkezésünkre álló információk alapján.

Talán más életet élhetnénk. Persze, hogy élhetnénk. De mi a saját életünket éljük. Mi adunk neki értelmet a magunk módján, a magunk feltételei szerint, a magunk lehetőségeivel. Ha tudatosan döntünk, elengedhetjük a nem választott lehetőséget. Ez van, ami van. Az általunk meghozott választás irányt, értelmet ad. Ebből származnak az értékek, tapasztalatok és események. És ez teszi különlegessé az életünket. Az életet meg lehet élni. Mindenki a maga módján teszi. Végső soron csak emberek vagyunk az emberek között. Ez a tény megalázó és egyben a legszebb dolog, amit megtapasztalhatunk. Ez van, ami van. És ez egy jó dolog.